Jókai Mór A Fehér Rózsa | Jókai Mór Sárga Rózsa Pdf

És pedig a legszélesebb értelemben vett külföld számára is, amennyiben a Fehér rózsa még a Jamatát is felül fogja múlni az internacionális film-piacon. " (Pesti Hírlap, 1919. november 27. ) "Jókai film a Mozgókép-Otthonban. Jókai hervadhatatlan szépségű regényéből, a Fehér rózsából filmet készített a Corvin filmgyár. A nagy magyar mesemondónak ez a regénye buja keleti miljőben játszódik, érthető tehát, hogy mennyi nehézséggel kellett megküzdeni a filmgyárnak, hogy a regényt Jókai elképzeléséhez híven, ragyogó kiállításban vigye a filmre. A Corvin nagy lelkesedéssel és ambícióval, és a mi szintén igen fontos: hallatlan áldozatkészséggel fogott neki a nagy feladathoz és a legsikeresebben oldotta meg azt. A Fehér rózsa, — amint ezt a mai bemutatón a közönség is meg fogja látni — kétségtelenül a legszebb magyar film s bizonyos, hogy a külföldön is — eddig úgyszólván már mindenütt lekötötték — nagy dicsőséget szerez a magyar filmgyártásnak. " (Az Ujság, 1919

Jókai mór a fehér rosa.com
A fehér rózsa [eKönyv: epub, mobi]
A fehér rózsa (1854) / A janicsárok végnapjai (1854) - Főold
Volnék
Jókai mór a nagyenyedi két fűzfa

Jókai mór a fehér rosa.com

Sopron ügyeletes gyógyszertár
Magyar Nemzeti Digitális Archívum • Jókai Mór A Fehér Rózsa (részlet)
A fehér rózsa | Jókai Mór Összes Művei | Kézikönyvtár
Olvasás Portál KéN
Molekuláris gastronomia a tól z ig youtube
Hotel Kagyló, Csopak, Magyarország - Vendégértékelések - HROS
FEHÉR RÓZSA
A fehér rózsa · Jókai Mór · Könyv · Moly

A fehér rózsa [eKönyv: epub, mobi]

Patrona előlép. – Úgy hiszem, Halil Peliván, hogy nem szükség nagyon megerőtetned az eszedet, ha rám akarsz ismerni. – Hol van a te társad, Musszli? – Nagyságolj engem, csauszkutya! – ordít Musszli. – Nagyságos úr az én nevem, nem tudod? Amíg te jancsár voltál, te is nagyságos úr voltál, most pedig csauszkutya vagy. Miért jöttél Begtas virágos kertjébe? – Gyomlálni. Ti ketten egymáshoz kötözve követni fogtok engem. – Nézzétek, barátim – szólt Musszli társaihoz –, ez az ember részeg, holt részeg. Alig áll a lábain. Hogy merészelsz te olyat mondani, hogy két jancsár, Begtas kertjének két virágszála téged kövessen, midőn a zászlók előttünk lobognak? – Nekem parancsom van a kapu kiajától, hogy titeket eléje vigyelek. – Ne úgy mondd, izmidi farkas! Ő jöjjön mielénk, ha dolga van velünk! Micsoda, bajtársim? Nem jól mondom-e, hogy a kapu kiaja kötelessége volna itt lenni a harcmezőn, a táborban, nem pedig a mienk ott lenni őnála. Nincs-e igazam? Ő jöjjön ide. Ötletét általános ordítás helyeslé.

A fehér rózsa (1854) / A janicsárok végnapjai (1854) - Főold

Patrona odatekintett, s Janakit látta maga előtt, egykori rejtélyes vendégét. – Ah, te vagy az, muszafirom. Ugyan kerestelek két álló nap azután, hogy eltávoztál, vissza akartam adni ötezer piaszteredet, melyet nagy bolondság volt tőled nekem ajándékoznod. No, de jól van, már most nem kereslek, mert azt a pénzt mind elköltöttem. – Örülök ezt hallani tőled, Halil, remélem, hogy sorsodon javítottál vele. Elfogadsz-e ismét egy napra vendégednek? – Kész örömmel. Csakhogy kettőt kell megígérned: először, hogy semmiféle ravaszságot el nem követsz avégett, hogy nekem valamit megfizess, amit ingyen adok; másodszor, hogy nem kívánsz nálam maradni éjszakára, hanem átvándorolsz tanyázni az én derék szomszédomhoz Musszlihoz, aki szinte magányos ember és papucsokat foldoz, s ilyenformán igen tiszteletre méltó férfi. – És miért nem hálhatok te nálad? – Mert tudnod kell, hogy most már ketten vagyunk a háznál, én és egy rabnő. – Hát nem tesz az semmit, Halil. Én elhálok a tetőn, te pedig leviszed a rabnődet magadhoz.

Végre nem állhatá tovább a kíváncsiságot, az ajtóra került, s belépett a mulatozók közé. Együgyű baltadzsinak (baltás, favágó) volt öltözve, elég ostoba képe is volt hozzá, hogy többet senki se nézzen ki belőle, s nagy alázatosan mutatta be magát: – Allah kérim! Szalám aleikum! Az isten adjon áldást a ti mulatságaitokra; olyan vígan voltatok, hogy kihallott a temetőbe, midőn arra mentem. Ha meg nem bántanálak benneteket, örömest itt maradnék, míg megengeditek, s hallgatnám a zenét, melyhez ezen derék müzülmán olyan szépen ért, s azokat a szép regéket, miket amaz égből aláhozott huri zengedező ajkai mesélnek. Musszli ittas volt a bortul, Gül-Bejáze és Halil a szerelemtől, egyiknek sem volt semmi kifogása az idegen szavaiban, csak Janaki nem élt sem borral, sem szerelemmel, ő volt józan, s fülébe súgá Halilnak: – Vajon ezen idegen nem kém, vagy nem tolvaj-e? – Hogy gondolsz arra? – mondá négyszemközt Halil – Hiszen látod, hogy milyen emberséges baltadzsi. Ülj le, derék müzülmán, és tarts velünk.

Volnék

A szorongató éjszakai álmok s az álmok emlékei azonban győznek a valóság fölött, eltömik az öröm forrásait, félelmetes hatalmukkal átrendezik, megváltoztatják Tábory Elemér belső világát. A folyton megújuló álomkényszer megalázó sorsot rajzoltat a képzelettel, nyomasztóan, kínzóan teljeset, amely csak asszociációkkal kötődik a másikhoz, s mely sokkal több emberé, mint a másik. Tábory Elemér álmában előbb egy asztalosinas életét éli, akivel kegyetlenül bánnak, s aki a kegyetlenkedésekre maga is brutalitással felel, azután pedig napidíjas pesti írnokként tengődik – nélkülözések, félelmek, szorongások között – egészen az öngyilkosságig. A gólyakalifa a személyiség-megoszlás modern, világirodalmi rangú regénye, s egyben izgalmasan szép vallomás is az emberi elkötelezettségről, a szenvedélyre való belső készenlétről. "Mintha életem, s talán minden költő életének szimbóluma volna – írja Babits Mihály –, mely külsőleg simán foly, s csak belül gyötrődik, álmaiban. " Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom Ötvenedik születésnapjára Babits Mihály nagyszerű ajándékot nyújt át olvasóinak s a magyar irodalomnak: új könyvét, amely Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom címmel lépett ki a nyilvánosság elé.

Jókai mór a nagyenyedi két fűzfa