prestd.org
A komponista közel hét héten keresztül dolgozott a zenén, amely összesen hetvenpercnyi játékidőt tett ki, és 47 tételből állt. Serra kronológiai sorrendben kezdte el lefektetni az alapokat: először a nyitójelenettel foglalkozott, amihez sok ütőshangot, valamint különféle elektronikus elemeket alkalmazott. Az így született "The GoldenEye Overture" nemcsak ezt, hanem az összes többi Bond-zenét figyelembe véve is a legkedveltebb tételeim egyike - hasonló felépítéssel bírnak még a "Fatal Weakness", a "Dish Out of Water" és a "The Scale to Hell" című trackek is. Ezt követően látott neki az autós jelenetnek, melynek "Ladies First" című akciótétele főként az önfeledt száguldást, illetve a versenyszellemet igyekszik megragadni a funkys, modern hangzásvilág révén. Ám míg az alkotóknak itt nem volt különösebb kifogásuk ezen megközelítéssel, addig Serra hasonlóan merész darabját, amit Bond Szentpétervár utcáinak tankkal való felszántásához készített, egy az egyben kidobták, így azzal csak az albumon található "A Pleasant Drive In St. Petersburg" révén van lehetőség megismerkedni, a film alatt nem csendül fel.
Bond-csajok nélkül nincs Bond-film, mert ki motiválja vagy éppen fenyegesse a... Díjak és jelölések: BAFTA-díj (1996) - Legjobb hang jelölés - Legjobb speciális effektusok jelölés
GoldenEye Az 1995-ben bemutatott Aranyszem sorrendben a tizenhetedik Bond-film, s több szempontból is nagy jelentőséggel bír a sikerszéria történelmében. Ez volt az első olyan 007-es film, amely a rendszerváltást követő időszakban készült, illetve játszódott, s itt alakította először a brit titkos ügynököt Pierce Brosnan, akit Albert R. Broccoli már évekkel ezelőtt kiszemeltek maguknak – ám akkoriban egyrészt fiatalnak tartották ehhez a karakterhez, másrészt a Remington Steele-sorozat okán nem rendelkezett elég szabadidővel egy ilyen volumenű projekt elvállalásához. Szintén ekkor lépett színre M-ként Judi Dench, akit a Skyfallig láthatunk az MI6 ügynökség oszlopos tagjaként, továbbá Samantha Bond, akinek éppúgy négy alkalommal nyílt lehetősége megformálni M titkárnőjét, Miss Moneypennyt, mint Brosnannak Bondot. A filmvilág egyik legismertebb alakja ezúttal is egy nagyszabású összeesküvés végkifejletét igyekszik megakadályozni, melynek szálai Oroszországba vezetnek, s mint idővel kiderül, Bond egykori ügynök társa, a halottnak hitt Alec (Sean Bean) is átállt az ellenség oldalára Ourumov tábornok (Gottfried John) mellé.
Az Aranyszem (GoldenEye) 1995-ben bemutatott amerikai–brit akciófilm Martin Campbell rendezésben, mely a tizenhetedik James Bond-film. Hosszú kihagyás után teljesen megújulva tért vissza Bond a filmvászonra. Bond szerepében itt mutatkozott be Pierce Brosnan, Miss Moneypenny-ében Samantha Bond, és M-ében Judi Dench. A hidegháború elmúlta a film cselekményén is számos helyen visszaköszön, mivel ez az első Bond-film, ami a rendszerváltás után készült.
A direktor azonban jól gazdálkodott vele: például a film első tíz perce, ami alatt Bond előbb leugrik a Verzasca-duzzasztógát tetejéről, bejut egy orosz bunkerba, majd motorral "átugrat" egy repülőre, simán ott van a franchise legjobb pillanatai között. Szakít A magányos ügynök beborultabb hangvételével, visszahozza a klasszikus felvonásokra jellemző epikusságot és humort, ráadásul karfamarkolászósan feszült. Hasonlóan emlékezetes Bond és Trevelyant harca a rádióteleszkóp létráján: Brosnan szerint ő és Bean hat hétig dolgoztak a jeleneten, sőt, sokszor még az ebédszünetekben is csak erről tudtak beszélni. Míg Campbellnek saját bevallása szerint a szentpétervári tankos üldözés nőtt különösen a szívéhez – elsősorban mert az egyik jelenetben a T-55-ösök egy Perrierekkel megrakott teherautón hajtanak át, ami az első igazán jövedelmező termékelhelyezés volt egy olyan franchise történetében, ami manapság már az utóbbi szinonimájának számít. És ha már szóba került a termékkapcsolás: a főcímdal megírására eredetileg az akkor épp sikerei csúcsán lévő Ace of Base-t kérték fel, akik bár elkezdtek dolgozni rajta, végül annyira féltek attól, hogy a film bukás lesz, hogy inkább passzolták a lehetőséget.
A Virgin által megjelentetett filmzenealbumon található instrumentális muzsika két betétdal között foglal helyet. Míg a "GoldenEye" főcímzenét Tina Turner énekli, addig a stáblista alatt hallható "The Experience of Love"-ot Eric Serra tolmácsolásában hallhatjuk. Turner számára a U2 duója, Bono és The Edge írták meg a számot, amely heteken keresztül megtalálható volt a különféle toplisták élbolyában, s az énekesnő karrierjének egyik legnagyobb sikeréhez járult hozzá. A Bond-szériára jellemző nyitódalra az Ace of Base is pályázott, ám felvételüket végül nem használták fel a filmhez, később azonban ("The Juvenile" címen) és némiképp átdolgozott szöveggel) a csapat Da Capo korongján elérhetővé vált. Eric Serra nem egy tipikus Bond-muzsikát tett le az asztalra, amivel még nem is lenne baj, ám a tömérdek negatív visszajelzést követően nem csoda, hogy Broccoliék a későbbiekben újabb cserére kényszerültek – ezt követően lépett színre David Arnold, aki összesen hat mozihoz készített muzsikát. A stílus mellett számos kritika érkezett arra vonatkozólag is, hogy klasszikus hangszerelésben (Altman kiegészítésén kívül) gyakorlatilag nem is csendül fel a Bond-téma, amelynek azért nincs teljesen híján az album, csak azon néhány alkalommal, amikor felbukkan, jobbára variálva, illetve főként ütős- és szintetizátoros hangok révén jelenik meg.
A Script magazin egyik újságírója, Ray Morton egy korabeli cikkében meg is jegyezte, hogy a Cliffhanger - Függő játszmával ismertté vált Michael France bevonása a munkálatokba arra enged következtetni, hogy "a James Bond-franchise-ból egy, a kilencvenes évekre jellemző akciófilmet szeretnének csinálni. " Persze nem ez volt az egyetlen változás; korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy M ügynök rögtön az első találkozásukkor egy "szexista, nőgyűlölő dinoszaurusznak" és "hidegháborús relikviának" nevezze Bondot. Az alkotók még itt sem álltak meg: Bruce Feirnstein szerint végig tudatosan játszottak rá az abból fakadó feszültségre, hogy "miközben a világ megváltozott, a főszereplő egyáltalán nem. " Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy az Izabella Scorupco által alakított Bond-lány sem egy szépen kinéző ágybetét, hanem a titkosügynök egyenrangú társa, aki köszöni szépen, a legtöbb helyzetben feltalálja magát. A United Artists mindezek ellenére sem hitt túlzottan az Aranyszemben, ezért a büdzsét illetően mindössze 55 millió dollárt szavaztak meg Campbelléknek.
láthatatlan autója és jégpalotája túlságosan eltolta a Bond-mozikat a fantasztikum irányába, őt kérték fel arra, hogy a Casino Royale-lal ismét csak rebootolja a filmsorozatot. Elvégre az általa levezényelt Aranyszem bátran nevezhető az összes modern kori 007-es film origójának, és emiatt még szűk három évtizeddel a premierje után sem érződik idejétmúltnak. Nektek mi a véleményetek az Aranyszemről? Szeretitek? Kommentben jöhetnek a vélemények! Még több erről...
A parkban derül ki a szörnyű igazság: a szindikátus feje nem más mint Alec, az egykori 006-os ügynök, aki csak színlelte a halálát Arhangelszkben. Alec bosszúból szövetkezett Ourumovval, mint lienz-kozák, akinek a felmenőit a II. Világháborút követően az Egyesült Királyság elárulta és kiszolgáltatta a Szovjetuniónak, azaz személyes bosszú áll a háttérben. Trevelyan Bondot végül is csapdába ejti és összezárja az időközben elfogott Natalja Szimjonovával a lopott helikopterbe, amit önmegsemmisítésre állított be. Miután kiszabadulnak a kelepcéből, elfogják őket az orosz katonák. Dimitrij Miskin (Tchéky Karyo) védelmi miniszternek elmondják, hogy Ourumov áll mind a szevernájai támadás, mind a helikopter ellopása mögött. Ám a tábornok rájuk ront a kihallgatás közben és megöli a minisztert. Elkezdődik a hajsza Szentpétervár utcáin: Ourumov a túszul ejtett Nataljával próbál eltűnni Bond elől, aki tankkal követi őket. Később felszállnak Alec páncélvonatára, amit James a tankja segítségével állít meg.