prestd.org
Kell hozzá egy viszonylag nagy fazék, amiben megpároljuk a hagymát. Kicsit megsózzuk. Fontos, hogy a hagyma párolódjon, ezért egy kicsi vizet is adjunk hozzá, nehogy megpiruljon. Hozzáadjuk a korandert, köménymagot és a babérlevelet. Együtt pároljuk a cuccost, amíg a hagyma teljesen krémszerűvé válik. Ezután hozzáadjuk a répát és a zellert. Ettől a ponttól maxigázt adunk és elkezdjül pirítani a keveré oldalas hosszanti felvágásával azt akarjuk elérni, hogy egészen kis oldalas falatkáink legyenek. Ahol vastagabb a hús, azt vágjuk le és kockázzuk fel. Ételünk persze készülhet combból vagy tarjából is, de a csontos hús sokkal jobb ízt ad a óval a felkockázott húst és az oldalast rádobjuk a hagymára és néha megkeverve kifehéredésig megpirítjuk. Mehet hozzá a sűrített paradicsom, amihez egy kicsi vizet is adunk, csak hogy híguljon a paradicsom. Tovább pirítjuk, ügyelve, hogy ne égjen le. Amikor elfőtte a levét, akkor annyi vizet adunk hozzá, hogy a húst teljesen ellepje a paradicsomos, zöldséges szaft.
Hagyom, hogy egy kicsit emésszük a címet! Tehát egy rizses húsétellel van dolgunk, amely a régi menzákról juthat eszünkbe, összetapadt rögök és mócsingok formájában. Tény, hogy a menzákon ezt az ételt - pont a hatalmas mennyiség miatt - nem lehetett minőségi módon elkészíteni, nem is beszélve a tálalásról. Emlékeim szerint a konyhás nénik nem nagyon lacafacáztak, merőkanállal adagoltak és elegánsan adták át fogyasztá az étel a rémesen egyszerű ételek kategóriájába tartozik, lássuk be a francia konyha nagy valószínűséggel nem tudna mit kezdeni a bácskai rizseshússal, sem az összetevőket, sem az elkészítését illetően. Ami a StreetKitchen szerint eredetileg szerb rizseshús névre hallgatott, de az 50-es évek étlapreformja után inkább Bácskához kötötték. Mintha nem lett volna most felvetődhet a kedves olvasóban, hogy hamár a StreetKitchen sikeresen megfőzte a bácskai rizsedhúst, akkor én most mit akarok kell elmondanom, hogy életem egy rövid időszakát a volt Szovjetunióban, aztán meg Közép-Ázsiában - konkrétan a tengizi olajmezőn - töltöttem.
Ez nem csak a receptnek köszönhető mondjuk, hanem valamit csak fejlődtem két év alatt ezen a téren. Szóval a recept innen származik amúgy. Picike változtatással. Jó, tény, hogy csöppet időigényesebb, de megéri, vastagon megéri 🙂 300 g reszelt sajt 500 g darált sertés/marhahús 100 g vaj 50 g liszt 500 g sűrített paradicsom 5 dl tej 2 dl száraz vörösbor 2 dl főzőtejszín 1 nagyobb szál répa 1 nagy fej hagyma 1 kávéskanál szerecsendió olaj Először is a szósszal kezdjük. A húst sózzuk, borsozzuk. A hagymát felkockázzuk, megolvasztjuk a vaj felét, majd megpirítjuk rajta a hagymát, majd hozzáadjuk az apróra vágott sárgarépát is. Ha már szépen megpirultak, jöhet a hús, amit utána kis lángon kb fél óráig főzünk. Ha már nagyjából átfőtt a hús, adjuk hozzá a bort és a paradicsomsűrítményt. Alapos keverés után sózzuk, borsozzuk, és lefedve megint fél órát főzzük. Kevergetni kell közben, nehogy leégjen, aztán mikor majdnem kész, hozzákeverjük a tejszínt, megvárjuk míg rottyan és a szósz ezzel kész is.